a germán gyógyászatban
A germán gyógyászat az elmúlt években gyorsan fejlődött, különösen az ún pszichózisok (csillagképek) és területén Szindróma – ahol a „SZINDRÓMA” döntő szerepet játszik.
Az a tény, hogy a germán egyáltalán tovább tudott fejlődni, tulajdonképpen megdöbbentő, hiszen a tudás elnyomása még mindig gyakorlatilag teljes:
annak ellenére 27 nyilvános szemle konferencia,
annak ellenére a Düsseldorfi Egyetem hivatalos ellenőrzése,
annak ellenére Ellenőrzés a Tyrnavai Egyetemen (Trnava) – 8. szeptember 9-án és 1998-én –
Bár ma már egyre több orvos itthon és külföldön erősíti meg zárt ajtók mögött, hogy a germán orvoslás helyes.
Mindazonáltal:
- Még mindig nincs olyan kórházunk, ahol a gyógyuló szövődményekkel küzdő betegeket a germán orvoslás szerint megfelelően kezelni lehetne.
- Nincs olyan orvosunk, aki nyíltan vallja a germán orvoslást, vagy aki nyugodtan és a felfedezéstől való félelem nélkül tudna dolgozni a germán orvoslás szerint, pedig a germán orvoslás az egész orvostudományt lefedi – és nem csak a rákot.
Amit eleinte csak gyanítottam, az az volt, hogy „A SZINDRÓMA”, nevezetesen egy értelmes biológiai speciális program (SBS) a gyógyulási fázisban és egy aktív SBS = A menekült, a létezés és az egyedül hagyott konfliktus gyűjtőcső vízvisszatartással, nagy jelentőséggel bírnának, abszolút bizonyossággá váltak számomra az elmúlt években.
Mert a „SZINDRÓMÁVAL” mindenhol találkozunk:
- nincs pleurális folyadékgyülem anélkül szindróma
- nincs jelentős mértékű ascites anélkül szindróma
- nincs hepatomegalia (nagy máj) anélkül szindróma
- nélküle nincs köszvény szindróma, amelybe beletartoznak a korábban úgynevezett akut reuma esetek is (pl. nagyon vastag térd).
- nincs súlyos agyödéma anélkül szindróma.
Ez a „SZINDRÓMA”-nak kulcsfontosságú klinikai jelentőséggel bír.
Minden körben találkozunk a „SZINDRÓMÁVAL”, például ha hirtelen 5 vagy 10 kg-ot hízunk: SZINDRÓMA, vagy vízvisszatartás.
Ez az archaikus különleges program, különösen, ha kétoldalas, igazán világossá teszi, hogy civilizációnk mennyire eltávolodott a természet és az ösztöneink irányító áramköreitől.
Az ellenvetés"igen, akkor már csak a biológiai programokon kell változtatni“, teljesen értelmetlen, mert nem tudjuk megváltoztatni a civilizációt és a gazdasági rendszerünket. Az anyatermészet nem kérdezi, hogy követjük-e a vezérlő áramköreit. Kegyetlenül megbüntet bennünket, ha figyelmen kívül hagyjuk természeti törvényeit. Ezért újra alázatosnak kell lennünk, és meg kell próbálnunk a természet vezérlő áramkörei szerint élni.
Például, ha valakit évente kétszer áthelyeznek a cégéből az ország másik részébe (családdal vagy anélkül), akkor (archaikusan) kétszer „a sivatagba” küldik.
A feleség és a gyerekek is, és a családtagok egy része elhízik, mert elveszítették minden barátjukat, és teljesen egyedül érzik magukat egy idegen országban.
Minden csepp víz létfontosságú azoknak az embereknek vagy állatoknak, akiket a sivatagban fenyeget, hogy szomjan halnak. Úgy tűnik, ez a szükségesség abszolút elsőbbséget élvez a szárazföldi lények körében, mert víz nélkül az anyagcsere már nem működik.
Tehát ha az ödéma elraktározódik a szervezetünkben például bármely gyógyulási fázis részeként Májgyulladás, Vese ciszta, Petefészek ciszta, Csont osteolízis remeszesedésben ill a mell duzzanata a pcl fázisában a duktális emlőfekély-kb (Mammary duct carcinoma), majd ha az aktív fázisban Ca gyűjtővezetéket adunk hozzá, a felesleges víz tárolódik.
Ezt eddig nem tudtuk megmagyarázni, mert a duzzanat mértékét próbáltuk összefüggésbe hozni a konfliktusok mértékével. Ez csak részben volt igaz. Feltételes eszközök: amíg nem futott vízvisszatartó program, azaz nem volt aktív Ca gyűjtőcső.
Ez azt jelenti: Nemcsak a korábbi konfliktustömeg volt meghatározó egy szerv vagy környezete duzzadásának mértékére (ún. transzudatív effúzióban), hanem egy egyidejűleg kísérő menekültkonfliktus is a Ca-gyűjtőcsatorna aktív fázisában.
Eddig például az úgynevezett májtranszaminázok emelkedését a hepatitis „betegség” jelének tekintették. Eltekintve attól, hogy ez nem volt igaz, a laboratóriumi tényeket nem vitatják. Minél magasabbra emelkedtek a transzaminázok, annál nagyobbnak tűnt a konfliktustömeg, minél erősebb a gyógyulási folyamat, annál nagyobb a veszélye az epileptoid krízisnek (úgynevezett májkómának), epeelzáródással vagy anélkül (anikterikus hepatitis).
Most van egy teljesen új szempont: a hepatitis esetében, amely önmagában ártalmatlannak kell lennie a konfliktus tömege után, a transzaminázok, különösen az érzékeny gamma-GT, az egekbe szökhetnek, ha a máj egy további aktív menekült miatt súlyos hepatomegaliát tapasztal. konfliktus (Bővítés) teszi (mint Olivia Pilhar esetében).
Ugyanez vonatkozik más SBS összes pcl fázisára, pl vese vagy petefészek vagy lép ciszták, amelyek aztán óriási méreteket öltenek, és gyakran szétrobbannak. Még a Hamer-fókusz ödémásodása is az agyban, vagyis a Hamer fókuszában lévő intra- és perifokális ödéma túlzott mértékű az egyidejűleg aktív menekültkonfliktus mellett.
De hogy az anyatermészet milyen elegánsan és hatékonyan tudja ezt maga szabályozni, vagyis hogyan tud bánni saját ésszerű biológiai speciális programjaival, szinte szótlanul hagy minden konvencionális műfaj doktorát.
Ezt egy kis példával illusztrálni kell.
7 éve a boxer almunkból 2 hímet ajándékoztunk Spanyolországnak. Egyikük (Rainer) egy akkor 9 éves fiúnak, Pablo, nagyon közel ahhoz, ahol most vagyunk.
Pablo és Rainer az első pillanattól fogva egy szív és egy lélek volt.
hogy Rainer Szinte magától értetődő volt, hogy Pablo ágya lábánál aludhattak.
Az elmúlt két évben Pablo először ment Angliába 3 hétre. Rainer otthon maradt a szüleivel és úgy szenvedett, ahogy csak egy boxer kutya szenvedhet.
Egyszer szenvedett egyet Alopecia a homloka bal oldalán lévő helyen (bal mancsos), ahol mindig elbúcsúzott Pablotól. Máskor egyet motoros bénulás a bal hátsó lábát, mert nem engedték be.
Idén még rosszabb volt a helyzet, amikor Pablo 6 hétre Angliába ment, mert Rainer nemrég súlyosan megsérült egy tövissövényen.
Egy héttel Pablo után a szülei is nyaralni akartak egy hétre. Rainert, akit gondozásunkba vittek, alig lehetett felismerni.
Dezorientált, keveset vizelt (oliguria), szédült és csak ügyetlenül tudott járni. A bal szem vak volt és nagyon bedagadt, a jobb „csak” nagyon bedagadt. A nyomorúság képe volt.
Barátaink szinte kétségbeestek. Rainer 5 kg vizet tárolt és kettős menekült/"anya lélek-magára hagyott" konfliktusa volt.
Megnyugtattam őket, és azt mondtam, hogy meg kell tanulniuk „biológiailag” gondolkodni, és nekem is van egy „titkos fegyverem”, mégpedig az anyja „Egér”. ("Egér”, mert kis boxer kölyökkutyaként úgy nézett ki, mint egy kövér fehér egér).
Rainer alig volt az anyjával Maus és - kezdetben egy ablak választotta el tőle - Rolf apjával és Rocky testvérével is, és bár legalább 4 éve nem látták egymást, állapota azonnal normalizálódni kezdett.
Nagy mennyiségű vizeletet ürített ki, és anyja is ürítette Maus nagyon szeretettel ápolják. Egy hét után a barátaink újra felvették tőlünk a boxerüket.
De másnap reggel ismét kétségbeesetten hívtak minket: Rainer megint egy csepp vizeletet sem ürített, nem evett egy falatot, csak ismét sok vizet ivott, nem csinált több halmot, teljesen megzavarodott, csak nehezen imbolygott, és fejjel megzavarta. Mindkét szeme be volt csukva.
Hagyományos orvoslás: akut veseelégtelenség – urémia – dialízises eset – félretájékoztatás – agyödéma. Mondtam, hogy azonnal vigyék vissza anyához Maus gondozásba hozni.
És lám: alig egy órával azután, hogy az anyjával volt Maus már ½ liter vizeletet tudott üríteni. Ezután 7 liter vizet eresztett le, és szinte teljesen normális volt - kivéve a szemet és a szeme ellenére. Természetesen Rainer az anyjával maradt, amíg Pablo vissza nem jött. És akkor is a biztonság kedvéért anya húzott először Maus vele pár napra Pablo szülői házába, "hogy áthidalja a szakadékot".
Attól eltekintve, hogy bármely állatorvosi gyakorlatban egy ilyen állapotban lévő kutyát az állatorvos tehetetlensége miatt azonnal elaltatnak, most be kell látnunk, hogy az egész meglévő egészségügyi rendszerünk teljesen felborul.
Ha emberi lényre alkalmazzák, egy ilyen beteget Európa-szerte dialízisre helyeznék, természetesen kezdetben fekvőbetegként. Ez természetesen fokozná és elmélyítené a menekültkonfliktust.
De az ötlet, hogy egy anya A korai, úgynevezett „veseelégtelenség” puszta jelenlétük révén történő megoldásának képessége korábban elképzelhetetlen volt a hagyományos orvoslásban. Ellenkezőleg, azzal, hogy a betegeket kórházba vittük - az összes ijesztő felszereléssel és a szörnyű, lélektelen légkörrel - jelentősen növeltük az egyedüllét (a sivatagban való tartózkodás) érzését.
Ami elképesztő, hogy még egy seb, például egy sérült szem gyógyulása is begyógyul SZINDRÓMÁVAL, vagyis a szem hatalmasat feldagad. A hatalmas, úgynevezett „gyulladást” azonban a hagyományos orvoslás a sebfertőzés különösen rosszindulatú lefolyásának tekintette, például azt, hogy a „rosszindulatú mikrobák” felfalják az egész szervet. Nagy hiba!
Egyszerűen mindent rosszul csináltunk a hagyományos orvoslásban!
Igaz, nem tudtuk a „SZINDRÓMÁT”, és nem tudtuk a természet 5 biológiai törvényét sem. Most azonban elméletileg könnyen megkülönböztethetünk mindent, és az antibiotikumok helyett máshol kell a terápiás hatásunkat felhasználnunk: mégpedig úgy, hogy biztonságérzetet adunk ezeknek a betegeknek.