Case 1:

• epilepszia
• A halálfélelem konfliktusa (= tüdő csomók)

Egy beteg segített barátjának házat építeni, és a következő történt:

A lépcsőház már be volt kapcsolva, és a kevert beton felszivattyúzása zajlott. Hirtelen a zsaluzat megadta magát, és minden összeomlott. A beteg két emeletet zuhant, és a beton alá temették.

Elszenvedte – ahogyan azt az ember el tudja képzelni – egyet A halálfélelem konfliktus, (val vel Tüdőcsomók), mert egy örökkévalóságba telt, amíg megtalálták a beton és a zsaluzat alatt, és kiszabadíthatták.

Valójában ő volt – néhány kivételével horzsolások - semmi nem történik. De hetekig arról álmodozott, hogy újra eltemették, majd mindig izzadságtól ázva ébredt. Körülbelül 3 hónap után abbahagyták rémálmok fokozatosan felfelé.

Egy nap behajt traktorával az erdőbe, hogy fát hozzon.
Hirtelen nekiütközött egy fának. Két fia, akik a traktor hátuljában ültek, leugrottak, hogy megnézzék, mi történt. Apjukat görcsösen és habzó szájjal találták a volán mögött.

A diagnózist a kórházban állították fel epilepszia.

Az agy számítógépes tomográfiás vizsgálatát is elvégezték.
Azt diagnosztizálták"hypodenz zóna perifokális ödémával"-
egyszerű szövegben: Hamer tűzhely, amiről azt hitték, hogy a baleset következménye.

A tüdőcsomókat abban a pillanatban még nem fedezték fel.

De most sokk követte a sokkot.

A beteg számára újdonság volt az „epilepsziás” diagnózis és az, hogy fel kellett adnia jogosítványát DHS, mert vidéken élt és csak autóval tudott dolgozni.

Amikor végre megkapod a Tüdőcsomók felfedezték, ez további sokkok láncolatát váltotta ki, amelyeket már nem lehetett megállítani.

Megjegyzés:
Az epilepszia nem egy folyamatos ún.A gyógyulási folyamat konstellációja(függő gyógyulás).

Az epilepsziás roham a vagotonia legalacsonyabb pontján jelentkezik a gyógyulási fázisban, miután a motor Konfliktus keletkezik.

A konfliktus tartalma:

- nem tud elmenekülni vagy lépést tartani (lábak),

- nem képes megtartani vagy megvédeni magát (karok, kezek)

— nem tud kitérni (váll-/hátizmok) ill

— már nem tudja, hogy „kifelé vagy befelé” (lábak bénulása).

Amikor a motoros konfliktusokról van szó, mindig nagy a kockázata annak, hogy a betegek egy második motoros konfliktust szenvednek el - főleg a lábakban - a diagnózis sokkja miatt (pl. "Ön SM-ben szenved"), mert azt mondják nekik, hogy egy életen át tolószékhez van kötve.

A betegek általában soha nem szabadulnak meg ettől a konfliktustól.

2. eset: Epilepszia/asztma

Egy 15 éves lány trombitál egy olyan zenekarban, amelyet egy idős, lelkes zenei idealista, maga is trombitás épített fel gyakorlatilag a semmiből. Mindenki, különösen a fiúk és a lányok, imádta ezt a szokatlan és önzetlen embert, beleértve a 15 éves lányunkat is.

Az első és legfontosabb koncerten, amelyen az áttörést remélték, a következő történt. (07.02.1975.)

A zenekarvezető, karmester és mesteri trombitaszólista egyben, már évekkel ezelőtt is sok baja volt egy idősebb férfival, aki felkeresett egy kiskorú lányt a zenekarában. Most attól félt, hogy megismétlődik. Ezért nem sokkal az előadás előtt hatalmas és heves vita (a területi konfliktus megismétlődése) alakult ki az új zenekar egyik tagjával. A zenekarvezető elhárította ezt a „területi ősellenséget”.

A koncert alatt „Willi”, ahogy a zenekarvezetőt fiatal rajongói előszeretettel nevezték, trombitaszólót játszott, igazán mesterien! Ez volt az est fénypontja.

Amikor vége lett és a feszültség megszűnt, hirtelen összeesett és a földre esett, alig egy méterre K. lány lábától.

A lány K. és társai megdermedtek és elborzadtak.

Két óra elteltével jött a hír, hogy a kórházi újraélesztési kísérletek sem jártak sikerrel. Halott volt.

A lány K. megszakadt a szíve, és volt egy DHS elfogták.

Elkérte és megkapta a mester trombitáját. Így hát fél éven keresztül minden nap elment a sírjához, amit egyik zenekari társa sem. Azt mondja, különösen ragaszkodott hozzá, és utána mindig a halálra gondolt.

az motoros konfliktus azt jelentette, hogy el akarta fogni őt (partnere) karjával, de nem tudta megtenni. Ő is szenvedett egy másikat A halálfélelem konfliktus. Hat hónap után K. túl volt a legrosszabb részen.

Közvetlenül a mester halála után megkapta, ha nagy félelem volt, Asztma-Rohamok. Egy évvel később tanúja volt egy elhunyt bérlő koporsójának.

Egy héttel később elszenvedi az elsőt epilepsziás roham.

az motoros konfliktus és a A halálfélelem konfliktus az agytörzsben visszatért.

Két évvel később, 1978-ban K. úgy találta, hogy a nagymamája a konyhájában a nyitott hűtőszekrény előtt feküdt, feje a hűtőszekrényben, „mintha meghalt”.

Megint „halálra rémül”. Azt mondja, nagyon intenzíven kellett gondolkodnia Williről és a haláláról. A nagymama kezdetben életben marad, és a konfliktus megoldódik.

Néhány héttel később, 1978 decemberében a beteg négy epilepsziás rohamot kapott Nagymama rohamai.

1979 januárjában a B. Egyetemi Klinikán végzett vizsgálat részeként egy kiterjedt perifokális ödémával járó Hamer-elváltozást fedeztek fel a CT-vizsgálaton, és természetesen félreértelmezték.

A B.-i klinika 5.1.79. január XNUMX-én ezt írta a háziorvosnak:

„A 6,5 cm-es szeleten, a jobb oldali occipito-parietalis oldalon a kéreghez közeli, gömbölyű hiperdenz régió látható, éppen kontrasztanyag beadása után. Több rétegben azonban egyértelmű a parenchyma inhomogenitása, amit gyakran megfigyelhetünk angiospasztikus eredetű agyi keringési zavaroknál.

Látható ennek a pusztán leíró jellegű megállapításnak a teljes tehetetlensége, mert a vizsgáztatónak gyakorlatilag fogalma sincs, mit kezdjen vele. Még kevesebb magyarázata van arra, hogy egy ilyen fiatal lány hogyan kaphat ilyesmit.

A lányt a B Egyetemi Kórházban „szakorvosi alapos vizsgálatnak vetették alá” neurológiai és pszichiátriai szempontból. De senki sem kérdezte őt központi, szörnyű eseményéről. Ez „pszichiátriai szempontból nem releváns”, vagy inkább érdektelen.

A nagymama ’79 februárjában meghal. Ez a konfliktus körülbelül egy hét után megoldódik, mert mindenki egyetért abban, hogy „a legjobb volt”.

Újabb 14 nap múlva K. kap még egyet epilepsziás nagyi rohamok, mindig éjszaka, kialudva. Aztán fokozatos javulás. De a lány mindig kap, ha nagyon fél, Asztma!

83 májusában az apa meghalt, ami K.-re nézve erős önváddal járt, ahogy az is, amikor K. a hűtőben találta fejjel a nagymamáját. Magát hibáztatta, amiért régen nem ellenőrizte a nagymamát.

Négy nappal az apa temetése után újabb temetésre kerül sor epilepsziás generalizált Roham. További támadások a következő hetekben. - Mindig is Asztmás rohamok.

84 januárjában meghalt a másik nagymama, akivel K. jól kijött, de akit nem akart meglátogatni a klinikán, mert félt. Amikor meghalnak, újra magát hibáztatja ezért.

14 nap múlva ismét kap egyet generalizált roham, annak ellenére, hogy gyógyszert szed azóta 1975 !, – bár azóta '83 július már nem volt epilepsziás rohama, mert most fedeztük fel az okát.

A fiatal beteg esetének középpontjában egyértelműen az áll kettős A konfliktus témájának konfliktusnyoma "Halál” és „Szakítások", hát egy Halálfélelem Konfliktus Track azzal párosulva motor és szintén érzékszervi konfliktus, nem tud tartani valakit.

Természetesen itt volt egy kockázat Ismétlődések a PCL fázisban pedig új epilepsziás rohamok jelentkeznek, amikor valaki a páciens körül meghal.

Mivel a halál az élet része, a beteg szerencsére a germán nép és rokonok segítségével „lelki megoldást” talált konfliktusára:

Ezt követően intenzíven foglalkozott a „halál” témájával, sok könyvet elolvasott a témában, és számtalan beszélgetés következett.

Ma félelem nélkül tud szembenézni ezzel a nagy problémával, ha szembesül vele, és ennek eredményeként már meg is találta év nincs többé epilepsziás roham.