(Zöld csillag)

A glaukóma már a gyógyulási szakasz vége Félelem a nyakon konfliktus a rabló előtt (partner vagy anya/gyerek), ami a ca fázisban üvegtest átlátszatlanságot eredményez.

Pontosabban: az üvegtesti SBS pcl fázisának utolsó kétharmada.
A pcl fázis első harmada a felhősödés ca fázisból történő megszüntetéséhez szükséges a teljes felhős terület nekrotizálásával, azaz lebontásával.

Annak érdekében, hogy az üvegtestben keletkező lyuk megfelelően újjáépülhessen, az üvegtest belső nyomását - a csontos oszteolízis rekalcifikációjához hasonlóan - megnövelik, és az üvegtestben megnövekedett folyadéktermelés révén az üvegtestet dagadóvá teszik. Ezt hívjuk glaukómának.

Az úgynevezett glaukómás rohamok nem a PCL-fázis epileptoid krízise, ​​hanem a folyadék újrainjekciója és az üvegtest visszapattanása.

Itt nem statikus folyamatról van szó, hanem dinamikusról. Ahogy a PCL-fázisban a csontgyógyulás során a kidudorodó csonthártyán keresztül folyamatosan folyik ki a folyadék, ami miatt a csontszövetben még több folyadék termelődik (ún. megnövekedett szöveti folyadéknyomás), a zöldhályognál is ez a helyzet. A folyadék az üvegtestből folyamatosan a szem elülső kamrájába áramlik, onnan a Schlemm-csatornán keresztül a szem elülső kamrájából egy vénafonatba kerül, ahol újra felszívódik a véráramba.

Ennek a mechanizmusnak köszönhetően a szem elülső kamrájában soha nem emelkedett meg a nyomás.
Csak az üvegtest van megnövelt folyadéknyomás alatt, így a nekrózisok feszített (= kidudorodó) állapotban helyreállíthatók, azaz üveges testszövettel újraépíthetők.

Mi, egyszerű gondolkodású varázslótanoncok betegségnek tekintettük a zöldhályogot, és mindig a pupillát tágító Pilocorpint (= Mydriaticumot) csepegtettük a szembe „a nyomás csökkentése érdekében. Ez nekünk, varázslótanoncoknak is sikerült, de az üvegtest többé-kevésbé "gyűrött" gyógyulása rovására, ami aztán erősen rontotta a látásunkat.

A zöldhályogról szóló ismeretek a hagyományos orvoslásban még mindig a Meyer-féle 1906-os beszélgetési lexikon szintjén vannak. Az egyetlen feltételezett „haladás” az, hogy a v. Gröfe bevezette az iridectomiát, vagyis az írisz egy darabjának kivágását, amely most már lyukakat égethet az íriszben (= írisz) és pilocorpin cseppeket
(= Mydriaticum) a szemébe csepegve kitágítja a pupillát.

Nem akarunk gúnyt űzni a 100 évvel ezelőtti tudatlanságból, mert az igazságtalan lenne. Abban a hitben, hogy a „glaukóma betegség” az intraokuláris nyomás (= nyomás az üvegtestben) emelkedésével kezdődik, tisztán tüneti kezelési lehetőségeket fedeztek fel és alkalmaztak.

Ennek megértéséhez meg kell értenünk az üvegtest felépítését és az „üvegtest speciális programot”, amit csak a „germán” ismeretében tudunk megérteni.

Az üvegtest (corpus vitreum) átlátszó, keményedő, kocsonyás tömegből áll, és nincsenek benne véredények. Metabolikusan az enteroidhoz (choroid) tartozó sugártest által termelt folyadék biztosítja.

Az írisz lényegében bélszövet, egyben a sugártest is, szekréciós minőséggel. Még mindig megvan a bélnyálkahártya sejtjeinek régi képessége (szekréció), lencsét nyújtó izmai pedig simaizom.