12 A konfliktus kiújulása
305-309. oldal
A valódi konfliktus megismétlődése, vagyis ugyanazon eredeti konfliktus visszatérése az egyik olyan dolog, amitől a legjobban félek. Túl sok embert láttam meghalni tőle.
Hamer nélkül sem titok, hogy például alig éli túl egyetlen beteg az újbóli infarktust. De mivel az agyban az agyi CT-n most már világosan láthatjuk, hogy a szervezetnek mekkora erőfeszítést kell tennie számítógépes agyának helyreállításához, meg tudjuk becsülni, mennyire nehéz újra kinyitni egy gyógyulási folyamatban lévő vagy éppen gyógyult sebet. Sokkal nehezebben és lassabban gyógyul, mint először.
Ha az agysejteket milliárdszoros hatalmas hálóként képzeljük el, akkor el kell tudnunk képzelni a különféle változásokat is, amelyek a Hamer-fókusz gyógyulásakor mennek végbe:
a) Intra- és perifokális ödéma alakul ki. Az agysejtek szinapszisai jelentősen megnyúlnak. Ennek ellenére megőrzik funkciójukat. A gyógyulási szakasz végén ezeket a nyújtásokat újra meg kell fordítani anélkül, hogy a funkció szenvedne emiatt.
b) A permanens szimpatikus tónus konfliktus-aktív szakaszában nyilvánvalóan az agysejtek szigetelése súlyosan érintett. A szervezet ezt meglepően egyszerű, ésszerű és hatékony módon javítja ki azáltal, hogy további szigetelést tárol a gliasejteken keresztül az agysejtek rácsában. Ezt az idegsebészek félreértelmezik „agydaganatként”.
A terület funkciójának e folyamat során is mindig biztonságosnak kell maradnia.
c) Nemcsak a kapcsolódó szerv működésének kell biztonságosnak maradnia, hanem Hamer fókusza lényegében lekapcsolja a rákos daganat fényét, és átadja a felelős speciális baktériumoknak, hogy eltávolítsák.
Ezeket a természetben sok millió éven át begyakorolt folyamatokat és funkciókat megzavarja-e az úgynevezett „harmonika-effektus” fellépése, vagyis a szinapszisok rövid időn belül – a már normális epilepsziás krízisen túl – megnyúlnak, összezsugorodnak, akkor eljön az a pont, amikor az agy túlterhelt, és többé nem vesz részt. Az egész fáradságosan felépített kártyavár újra összeomlik, és a kár nagyobb, mint korábban, ha a konfliktus megismétlődik a gyógyulási szakaszban vagy röviddel azután.
Oldal 305
Ezen okok miatt véleményem szerint egy valódi konfliktus kiújulása még veszélyesebb, mint egy második rák, természetesen attól függően, hogy az agy melyik részén található Hamer fókusza.
Van még valami: a páciens pszichológiai Achilles-sarka, gyenge pontja a pszichológiai konfliktus hegében van. Szinte varázsütésre vonzza ugyanahhoz a konfliktushoz, vagy inkább újra és újra ugyanabba a csapdába esik, még ha tudja is. Sokáig gondolkodtam, és arra a következtetésre jutottam, hogy ezt a természet így tervezte. Mert a fiatal szarvasnak területét elvesztett szarvasnak alapvetően benne van a programjában, hogy újra szembe kell néznie a betolakodóval. Mert ez csak a permanens rokonszenves tónus jelentése lehet, hogy a szarvas képes legyen „megtartani az esélyét” és újra visszafoglalni a területét. Ha „megvert szarvasok” vándorolnának az erdők között mindenhol, az csak káoszt hozna a „szarvasrendbe”. Hasonló módon kell elképzelnünk az emberekben. Annyi végzetes konfliktus megismétlődését láttam, amelyek logikai és racionális szempontból teljesen feleslegesek és értelmetlenek voltak, hogy ezt a nézetet szó szerint rákényszerítették.
A konfliktus megismétlődésének elszenvedésének legveszélyesebb időpontja, amint azt az elmondottakból biztosan megértjük, nem a PCL szakasz kezdete, hanem a gyógyulási szakasz vége vagy akár a normalizációs szakasz kezdete. Aztán a konfliktus kiújulása mindhárom szinten teljesen felszakítja a régi sebet, és agyi szinten is „harmonika-effektushoz” vezet. A beteg gyakran ekkor még a második gyógyulási fázist is eléri. Ekkor azonban az új ödéma olyan hevesen alakul ki Hamer fókuszában és környékén, hogy a beteg nagyon rövid időn belül bele is halhat – általában az epilepsziás vagy epileptoid krízisben, ami ezekben az esetekben a szokásosnál jóval korábban is jelentkezhet.
Íme egy rövid példa:
Egy jobbkezes posztmenopauzás betegnek több konfliktusa is volt, amelyekről az egyértelműség kedvéért itt nem térünk ki. Egymás után legyőzte az összes szervi tünetet. Végül DHS-t szenvedett egy komoly vitában a férjével, amelyben a híres gonosz anyós is részt vett, aki állítólag nap mint nap terrorizálta a beteget. Nem sokkal később az anyós meghalt. Nem sokkal később máj- és epevezeték karcinómát fedeztek fel.
A páciens új DHS-t kapott, mert azt mondta magában: „A rák utolér engem. Most már csak idő kérdése..." A félelem szó szerint a nyakába lélegzett, és „nyakbeli félelem konfliktusban” szenvedett.
Oldal 306
Az orvosok minden további kezelést megtagadtak, mert úgy vélték, hogy az egész test tele van úgynevezett „metasztázisokkal”. Az epeúti fekélykarcinómával járó dühkonfliktust valamelyest csillapította az anyós halála, de a férj most mellé állt, mert feleségét okolta édesanyja haláláért, és a küzdelem javában folytatódott.
A beteg odajött hozzám és tanácsot kért. Azt mondtam: „Csak úgy élheted túl, ha hosszú időre elköltözöl a férjedtől az anyádhoz, ahol teljesen kikerülsz a konfliktusok tornyából. És akkor már nem kell félned."
A beteg követte ezt a tanácsot. Eleinte nagyon gyenge és fáradt volt, de kb. 4 hónap múlva újra tudott dolgozni és anyja házimunkáját végezni. Teljesen nyugodtnak érezte magát. A félig felnőtt gyerekek otthon maradtak az apjukkal, mert nem volt hely a nagymamánál.
Egy napon, 7 hónap után először, a beteg meg akarta látogatni a lányát a saját házában. Azt hitte, a férje elment. De ahogy ott állt a konyhában, váratlanul jött a férje, nem szólt egy szót sem, csak sétált körülötte, provokálva, vádolva, agresszíven. A beteg visszatérő DHS-t szenvedett. Két nappal később felhívott. Teljesen kétségbeesett. A DHS után órákon belül teljesen besárgult (sárgává vált) az egész teste. Már nem tudott enni semmit, és folyamatosan zöld epét hányt. 2 napon belül már 4 kg-ot fogyott. Az orvosok azonnal morfiumra akarták adni, mert ez volt a vég kezdete. Megnyugtattam és elmondtam neki, hogy annak idején erősen figyelmeztettem erre. De mivel a konfliktus megismétlődése csak viszonylag rövid ideig tartott, biztos vagyok benne, hogy ha otthon maradna az anyjával, mint korábban, és nem hagyná magát a pánikba, akkor a rémálom egy hét után véget érne. legújabb.
Pontosan így volt. Körülbelül 10 nap múlva újra felhívott és bejelentette a sárgaságot204 Hamar lefogytam, és most ismét viszonylag jól vagyok. Csak gyenge és fáradt, de ismét jó az étvágya. Mivel pontosan tudja, hogyan történt legutóbb, már nem esik pánikba. Megint szaladgál a lakásban. Az orvosok most nem értik, miért nincs szüksége morfiumra. Akinek ötféle úgynevezett „áttétje” van, láthatóan nem gyógyulhat meg újra. De megteheted!
204 Sárgaság = sárgaság
Oldal 307
De szeretnék leírni neked egy végzetesen végződő esetet is. Egy beteg DHS-ben szenvedett, amikor feleségét bélelzáródás miatt megműtötték, és néhány nap múlva másodszor is meg kellett műteni. A férj tombolt a dühtől és haragtól, mert úgy gondolta, hogy a sebész „elhibázott”. Valószínűleg paralitikus ileus volt205 és a sebész nem tudott mit tenni ellene. De a férj másként látta a dolgokat, és a sebészt rossz mesterembernek látta. Az egész baj 6 hétig tartott, míg a nőt kiengedték a kórházból. Újabb 14 nap múlva a férfi megnyugodott és a konfliktus megoldódott. Ezután májrákot diagnosztizáltak nála, mert a fellépő ascites miatt egyre kövérebb lett a szervezete. (Az ascites a hasi támadás pcl fázisa - a feleség esetében - korábbi peritoneális mesotheliomával).
Néhány rossz fordulat után a hagyományos orvosláson keresztül, amit nem akarok itt leírni, az ascites ismét elmúlt, és a májrák egyértelműen gyógyulni kezdett. Még mindig gyenge és fáradt volt, de újra tudott járni, és ismét jól érezte magát. Soha nem írok ki bizonyítványokat a várható eredményekről, mert az élet túlságosan gyakran akadozik, és a legvalószínűtlenebb dolgok történnek meg, amelyeket soha nem gondoltál volna. Ebben az esetben kivételt tettem, és megírtam a betegnek az egészségbiztosítóját, hogy tapasztalataim szerint a beteg nagy valószínűséggel meggyógyul ebből a májrákból.
Aztán pontosan az történt, aminek nem kellett volna megtörténnie, és az emberi megítélés szerint valójában nem is történhetett meg. A nőgyógyász megvizsgálta a páciens feleségét, és azt mondta, hogy „daganatot” fedezett fel. Ezután azonnal kórházba szállították és megműtötték. Az egész tévedésnek és téves riasztásnak bizonyult. Ám a beteg alig félig felépült, dühöngött, és azonnal pánikba esett („A régi botrány!”). Rövid, de nagyon súlyos konfliktus kiújulását szenvedte el, pontosan a régi hegben. Szegény ember nem élte túl ennek a konfliktusnak a megoldását. Sajnos a feleség nem értette az új orvoslás rendszerét. És amikor hívtak, „a gyerek már beleesett a kútba”.
205 Ileus = bélrendszeri áthaladási zavar bélbénulás vagy bélelzáródás miatt
Oldal 308